kategória: ‘objektumorientált actionscript’
Most hogy végre véget értek vizsgáim, és ki tudtam szállni a mókuskerékből, gondoltam valami hasznos, de mégis könnyed témával folytatom. A statikusság egy elég hasznos dolog, ha azt szeretnénk, hogy programunk kicsit hatékonyabb legyen, vagy esetleg csak megakarjuk könnyíteni a saját életünket. Azt már mindenki tudja, hogy ha felveszünk egy adattagot egy osztályba, akkor példányosításnál létrejön minden példányhoz ez az adattag, tehát az osztályok egyes példányaihoz tartozik. A statikusság lényege abban rejlik, hogy a statikus változók/függvények magához osztályhoz tartoznak. Amikor példányosítunk, nem jön létre belőlünk egy „másolat”, csak egy darab létezik belőlük.
Legelőször is had ragadjam meg az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánjak.
Karácsony alkalmával a fenti kis hóesés effekttel készültem. Ezt a kódot nem fogom teljes egészében bemutatni, csak bizonyos részleteire hívom fel majd a figyelmet. Részletek a tovább után.
Ez a néhány sor arról fog szólni, hogy miként tudjuk implementálni a verem (stack) adatszerkezetet as3-ban. Azoknak, akik nem tudnák, hogy mi is az a verem leírom néhány sorban, a többiek nyugodtan ugorjanak a következő bekezdéshez. Ez egy LIFO szerkezet (Last-In First-Out), igazából nagyon szemléletes a neve, mert, ha bedobáljuk az elemeket, közülük mindig csak az utolsót láthatjuk, és ahhoz tudunk csak hozzáférni, ha meg akarjuk tudni, mi van alatta ki kell vennünk. A reprezentáció általában aritmetikai (tömbös), de lehet láncolt is. Műveletei: Push – betesz egy elemet a verembe, Pop – kivesz egy elemet, Top – megmondja mi a legfelső elem, IsEmpty – megadja, hogy üres-e a vermünk. Az ok, amiért ezt az adatszerkezetet választottam azaz, hogy elég egyszerű, de mégis szemléletes, ill. rengeteg gyakorlati alkalmazása van (végrehajtási verem, fordítóprogramok szintaktikai helyességellenőrzése, és még sorolhatnám). A kis fejtágítás után kezdjünk is bele a megvalósításba.
Tovább
Ebben a postban kicsit megvizsgáljuk közelebbről az objektumorientáltság fogalmát, és hogy milyen eszközöket kínál erre az Actionscript.
A programozásban manapság két paradigmát érdemes megemlíteni, a Funkcionálisat (Haskell, Clean, stb.) és az Imperatívat (C++, Java, Actionscript, stb.). Mi az Imperatívval fogunk foglalkozni, ebből fejlődött ki az objektumorientált programozás.
Én úgy gondolom, hogy csak az tud igazán hatékony programozóvá válni, aki tisztában van a típus fogalmával. Gondolom, mindenkinek van valamilyen képe erről a fogalomról. Vannak ugye a legáltalánosabb típusaink: char, integer, string, stb.. Tovább
